Ma van Ádis névnapja, negyedszerre, mióta ismerem. Olyan hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt azóta... Néha hiányoznak a régi időszakok, de azt hiszem jobb így, hogy mindketten változtunk. Az én szívemben attól még mindig elég jelentős helyet foglal el. :) Soha nem lesz még egy ilyen barátom.
Egy percet sem aludtam, úgyhogy most kicsit fáradt vagyok és ma rengeteg dolgom lesz. Szokásomhoz híven utolsó napra hagytam az ajándékokat és sütni is akarok. Vagyis most már muszáj lesz, és a fát is fel kell valakinek díszíteni. Semmi kedvem nincs a karácsonyhoz.
Csomó mindent le akartam írni az első bejegyzés óta, csak nem éreztem a sajátomnak a blogot. Most sem igazán, de egy fokkal mégis jobb. Iszonyúan idegesít, hogy ki-be járkálnak a szobámban, és folyton nyitva hagyják azt a kurva ajtót... Hm, na mindegy. Tegnap este tv-t néztem! :D Ezt azért említettem meg, mert amúgy nem is emlékszem, mikor kapcsoltam be utoljára. A Csillagport néztem, de a gyakori reklámoknak hála, maradok inkább a letöltögetésnél.
Jó lenne végre befejezni az Üvöltő szeleket, de úristen... Igazából bűntudatom van, hogy mindenkinek szidom, lehet hogy a végén óriási meglepetés ér majd (bár kétlem). Annyian szeretik, hogy azt hittem, ez biztos egy jó könyv. Eddig talán egy emberrel tudok szimpatizálni, és az Hareton, a többi elviselhetetlen.
Inkább gyorsan elküldöm ezt, és kilépek, mert a végén még letörlöm az oldalt. Most tök olyan érzésem van, hogy miért is csináltam ezt, ha még magamat sem érdekli, amit írok.